Egy pár szót ejtenék magamról. Schmidt Antal vőfély vagyok. A vőfély szakmába 1965-ben 16 éves legényként, idősebb vőfélyek nógatására kóstoltam bele. Úgy látszik beváltam, hiszen immár több mint 40 éve űzöm ezt a mesterséget.
Az általam levezényelt legkisebb lagzi negyven fős volt, de tüsténtkedtem már háromszáz fős lakodalomban is. Nagykanizsától Szarvasig, Váctól Sárbogárdig voltam már német, szlovák, svájci, olasz, görög, ifjú pár esküvőjén, de kiálltam már kanadai, francia, japán sőt indiai vőlegény nevében is.
Igazodni kell minden esküvőhöz, mert mindegyiknél más és más a násznép. Szabadidőmben még ma is tanulok, vőfélytalálkozókra járok, de a gyakorlat az igazi iskola.
A vőfélykedés az igazi hobbim. Szép és praktikus szokás. Sok gondot veszünk le az örömszülők válláról. Ha valaki repetát kér, pattanunk a konyhába. Ha üres a pohár, teletöltjük. Ha zavaró körülményeket veszünk észre, mindjárt elsimítjuk a dolgokat. Fontos hogy jól tudjunk improvizálni. Vőfélynek lenni olyan, mint diplomáciai szolgálatot ellátni.
Szívvel-lélekkel teszem a dolgomat. Gondoskodom a jókedvről amíg csak bírom.
Vallom, a vőfély a lakodalom, a fiatal házaspár emlékeinek első igazi meghatározója, ő felel azért, hogy a lagzi minden mozzanata örökszép emlék maradjon.
EGYÉB TULAJDONSÁGOK
- Német
